KSZK Alumni

Dr. Vinkovits László vagyok, 1976-ban végeztem.

Ez volt az utolsó évfolyam, mely a  „Vári Koleszban” végzett. A Kollégiumot ekkor  költöztették le a Kruspér utca 4. szám alatti új kollégiumi épületbe, mivel az Irinyi utcai épület akkor még nem létezett. Itt lettem az akkor induló évfolyam nevelő tanára. Ekkor kezdtem ifjú villamosmérnökként a Videoton Fejlesztési Intézetben, ami a  jelenlegi Hűvösvölgyi úton volta található ( akkor Vörös hadsereg útja volt  ).

Az egyetemen fakultációban számítógép-ismereteket hallgattam. A Villamos Karon akkor a számítógép az R épületben volt: egy lengyel  gyártmányú ODRA márkanevű számítógép, 32 Kbyte operatív memóriával és 5 Mbyte mágnesdob tárral. A számítógép számára papír lyukszalagon írtuk az assembler programokat, amiket ha leadtunk, akkor egy hét múlva kaptunk egy leporellót, hogy a programban milyen szemantikai vagy szintaktikai hibát vétettünk. Lehetett javítani a programot és újból indítani az egy hetes futási ciklust. Ez volt akkor a Villamos Kar számítástechnikai  kapacitása.

Ezzel szemben  az új munkahelyemen akkor tervezték a Videoton új R5 nevű számítógépet: 16 Kbyte memóriával , az akkori legmodernebb integrált áramkörökkel. Szinte minden asztalon állt egy laborgép. Ezeket hol szétszedték, hol összerakták.  A számítógép, a CPU kész volt. Gépi programnyelven lehetett programozni a számítógépet. Nem volt saját assemblere a gépnek, nem voltak ki –bemeneti egységek stb. Ezeket mind illeszteni kellet volna.  Az intézet vezetőjét, Kázsmér Jánost meggyőztem, hogy adjunk egy számítógépet kölcsön a Kollégiumnak, hogy erre a géptípusra  felkészítsük a jövő mérnökeit.

Így került ki a kollégiumba az egyik közösségi szobába egy 60 literes  hűtőszekrény méretű R5 számítógép egy egyszerű szállító levéllel és Sándor László kollégiumi igazgató támogatásával, mondván: nézzük, mit kezdenek a kollégisták egy testközeli számítógéppel. Ez kapacitását tekintve összemérhető volt a Villamoskar akkori  számítógép kapacitásával. A különbség az volt, hogy az egy hetes hozzáférési ciklus idő helyett, a hozzáférési idő egy papucs felhúzása volt, amiben le lehetett csoszogni a számítógéphez. 

Eltelt két vagy három nap, és a szobámban megjelent Nagy Róbert, aki akkor másod- vagy harmadéves hallgató volt, hogy szabályozzuk  a kollégisták  hozzáférését az R5 számítógéphez és koordináljuk a különböző feladatok, projektek végrehajtását. Így alakult meg a KSZK.

Az első  lelkes kollégisták: Hajagos István. Handbauer Rezső , Bagó Balázs, Sándor János, Katona László, Kilián Imre üzembe vették a számítógépet, leillesztettek egy lyukszalagírót. Pálfalvi György írt egy 1 betűs Assemblert a számítógéphez, pár évvel később Tüű Gábor pedig elkészítette a 3 betűs assemblert. 

Nagy Róbert és Balogh Géza elkészítettek egy R5 BASIC és egy R5 PLM fordítót. A PLM egy C-hez hasonló szintű nyelv volt, a rendszerprogramok nagy részét később már ezen a nyelven írtuk. 

Később talán Marosi István két memória kártyát összeillesztett egymás mögé (a kártya kilógott a rack-ből ), és a 16 Kbyte memóriából 32 Kbyte memóriát hozott létre. Illesztésre került egy 1,5 Mbyte alapú MOM fix-diszk, ami egy gyors háttértárt biztosított.

Ez már egy használható számítógép volt, ahol éjjel-nappal több kollégista ült, a gépidő foglalási ívek a kora hajnali órák kivételével mindig hamar beteltek.

Ekkor elindult a tarhálás időszaka. Ha a Videoton tud számítógépet adni, akkor más cégekkel is érdemes beszélni. Igy gyorsan bővült a géppark. Először egy EMG 666 asztali programozható laborkalkulátor került a kollégiumba a Kruspér utcába. Majd egy  komplett R10  számítógépet sikerült a kollégiumba hozni, amit az egyik kutatóintézet adott kölcsön. Ez már 380 V tápellátást igényelt. Erre külön projekt indult, mert ezt ki kellett építeni. Ruhásszekrény méretű számítógép rack-el, mágnesszalag egységekkel, ipari mosógép méretű 7,5 Mbyte kapacitású cserélhető diszk egységekkel bővült az R10. Az külön statikai projekt volt, hogy az első emeleti födém ezt a terhelést kibírja-e. Ez már egy igazi számítóközpont volt.

A KSZK-n belüli kialakult az önképzés és az oktatás. A KSZK első vezetője, Nagy Róbert őszönként nagy lelkesedéssel tartotta meg a „Mit eszik(!) a Kompjúter?“ c. előadását az éppen zöldfülű gólyák számára, a Neumann elvű számító- és „ámítógépek” legalapvetőbb elveiről.

Az oktatás másik fontos példája, hogy az R10 számítógép akkor egy piacvezető komplett számítógép rendszer volt, és ennek megismerésében nagy segítség volt, hogy Vinkovits Eszter R10 számitógép-használati és -programozási tanfolyamokat tartott a KSZK érdeklődő tagjai számára. Tehette ezt, mert főállásban a SZÁMOK ( UNESCO oktatási érdekeltsége ) intézetében a felnőtt számítástechnikai oktatásban is ez volt a feladata. 

Az EMG 666 géphez Bagó Balázs, az MMT-n (Műszer- és Méréstechnika Tanszék) készített egy BASIC interpretert, amit a KSZK tagok  nagy lelkesedéssel birtokba vettek.